A kegyetlen marcona vicsorog rám!
-A kezemet hagyd,a lelkemet nem adom!
Van még fogódzóm talán.
-A kezemet hagyd,a lelkemet nem adom!
Van még fogódzóm talán.
A kegyetlen marcona vicsorog rám!
-A kezemet hagyd, a lelkemet nem adom!
Van még fogódzóm talán.
Szemed fénye lelkembe mar!
Kezünk görcse egybefonva,
lényünk létünk még maradni akar.
Szelíden, kegyetlen utakat jártan.
Könny?n már, keservek s vészek után,
egy Rómeóvá s Júliává váltan.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.30. @ 18:07 :: KKovácsKároly