KKovácsKároly : Mégis porrá lenni

Nyomtatás

A gyönyör csiklandozza idegeimet,

már éreztem ezt az illatot !

-lelkem ?rült zsibongásba kezd-

halk szavad, b?röd mit egykor itthagyott.

Mikor elmentél, szépséged bezártam,

rejtett, féltett kincsként bennem szunnyadtál.

Tápom voltál koldus éveimben,

kevély, nyegle létem fékje is te voltál.

Most kibuggyansz bel?lem, táncot idézel !

Lélek fogta lélek, kerengve lebben,

zenét ?zünk könny? szárnyon,

örömt?l sikongva, madárnál is szebben.

Illatok, ízek, bársony érintések,

elragadtok innen e sárba szakadt mából,

újra nemes leszek, méltó a múzsámhoz,

illanunk, mint lepke, e szürke borzadályból.

Viszel-e magaddal te kerge álomkép?

Fogunk-e mi még nagy esküket tenni?

Vagy végzetem veszejt el?

A valóság poklában mégis porrá lenni?

Mégis porrá lenni.