ââ?¬Å¾ Mert a legárvább akinek még halottai sincsenekââ?¬Â¦ ” K.S.
görnyedtek már a sírok ?rz?i
az avar fölé zsugorodók
matató apró sepr?kkel
tábori széken
hangtalan
egyre közelebb hajlanak
fedkövet csókol már
fáradt homlokuk
megpihennének
ágaskodó domboldalon
kapaszkodnak a fejfák
a csukló gyertyafénybe
és görnyed a szélszórta világ is
ha megáll árván
hant közelben
könnyezik az ?szi bánat
hulló szirmok
fohászai a maradásnak
mécsesbe zárva tengernyi láng
mint törékeny pallók az odaátra
lopakodik rajtuk a múlt dorgálása
Legutóbbi módosítás: 2008.11.06. @ 09:47 :: Lucskai Vincze