“…éber a Hold a világ fölött.”
Árnyék eltűnik, ég pírja lankad,
Sötétség lappang a dombok között,
Csillagok gyúlnak sorban az égen,
Éber a hold a világ fölött.
Fák törzse roppan,fagy foga marja,
Hízik a jég a patak vizén,
Kék színű havon róka se koslat,
Dermedt a lélek, bűn nem kísért.
Tűz lángja lobban, kormos kéményből
Szikrája pattan, mint ördögi fény,
Éjféli álom mélyére merül,
Új napra várva a fáradt remény.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.25. @ 10:04 :: M.Simon Katalin