Nem értem mi lehet ezekkel a rókákkal. Órák óta csak jönnek, akárcsak vonzaná ?ket valami, egyik a másik után, egyenesen ide, a félelem legcsekélyebb jelét sem mutatva. A közelembe érve félretartott fejjel megállnak, és megadóan várják, hogy célbavegyem ?ket. Gyönyör? a prémjük, a szokásosnál tömöttebb, és alig érzékelhet?en sötétebb árnyalatú.
Miközben újra és újra megtöltöm a fegyverem, folyton azon gondolkodom, vajon miért ennyire szelídek? A szelídségük már-már zavaró, és meglehet?sen kellemetlen a hátam mögött felhalmozott rókatetemek látványa is. Mindenütt vér szivárog bel?lük, s a hullahegy körül émelyít? szag terjeng. Hogy valamelyest elnyomjam, ismét rágyújtok.
Lassan, mintha fogyatkozni kezdenének, több mint harminc perce nem jött egy sem. Igaz, nekem is csak egyetlen l?szerem maradt.
Szedel?zködni kezdek, amikor felt?nik az utolsó. A többiekhez hasonlóan ez is szelíden, pillanatnyi megtorpanás nélkül közeledik. Egy méterre t?lem félretartott fejjel megáll. Ráemelem a fegyverem. Mintha tudná mi vár rá. Egy pillanatra megremeg a kezem, és szinte sajnálatot érzek, amikor nyakon lövöm.
Egyenesen a szemembe nézett.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.09. @ 09:36 :: Magyar Csaba
