Nem vagy könny? bánat,
halántékon szárad,
nyálad, nedved, könnyed,
neked immár könnyebb.
Úgy hittem, ha egyszer,
elindulok véled,
apró folyók mentén,
föl a nagy hegyekbe,
hol a csönd eltéved.
Kivirul a lélek.
Hogy ott fenn a csúcsról
leugrunk a mélybe,
zuhansz te is bennem
a folyók vizébe.
Honnan tudtam volna,
fekete a bánat,
nem kell hegyre menni,
síkságon is bánthat,
mélybe húz, pokolba,
könnyelm?n dalolva,
nyárban, forróságban,
télid?ben hóban.
Menj, ha elindultál,
karod földre hullva,
folyók forrásánál
hangod elnémulva,
kövekbe botolva,
ágakba akadva,
folyónak zúgását
magadban hordozva.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.25. @ 20:17 :: Nagyálmos Ildikó