Megnyúlt a lelkem,
mint délutáni árnyék,
kiléptél bel?lem,
véget ért a játék.
Több voltál, ó, nekem,
nem csak másik énem,
alteregóm lettél.
markolat a késen.
Szándék voltál olykor,
akarat is bennem,
nyom a sziklafalban,
kín a feszületben.
Amit te kívántál,
én is azt kívántam,
vesztem volna oda,
mikor erre vágytam.
Sodort volna messze,
valami nagy szélvész,
lettem volna Khárón
ladikjában révész.
K? a kiscsuporban,
szeg a fapárnában,
rothadozó falat
madarad gyomrában.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.23. @ 10:27 :: Nagyálmos Ildikó