Alakja zuhatagban neszez.
Mint friss hó az elfekv? határt,
Festményt a körbefutó keret,
Úgy takart, óvott engem anyám.
Megköszönve a jót és rosszat,
Álmodott arcom veled szemben,
Hálát adva százszor a sorsnak,
Odaadtál egy új életnek.
Mit éreztél, mikor sírásom
Áthasított a szül?szobán,
És életednek apró támpont
Lettem azon a nyáréjszakán?
Hányszor feledkezett fiadon
Anyai szívednek ritmusa,
Hány napon, heten és hónapon
Vetült csak rám szemed csillaga!
Mikor lázas testem vacogott
A világ pokoltüze felett,
Gyöngéden ölelve ringatott
Álomba kába szereteted.
Ha aktán rajzó tömött sorok,
Iszony feldúlja életed,
Ne félj, puszta hamu és homok;
Játékba szólít a kisgyerek.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.24. @ 14:45 :: Panka Tamás