Itt most jó meleg,
mert idenézett a nap.
Ölel? falán
nem fúrja át zaját
a lármás külvilág;
a bosszantó,
a színjátszó,
hol új igények vasa szánt,
de kómában alszik
a paravánmögötti rejtett vágy.
Nem élcelnek új igék,
ma is fülembe zúgja
igéz? tévhitét
a horgas kez? építész:
,,Szám?zd a láthatót a titkosért!”
Most már tudom,
mindez mitsem ér,
most eladnám magam
egy percnyi örömért
és csákányt ragadnék
dörömböl? szívedért.
Burokbazárt önmagam,
szószátyáron-hallgatag,
de keresi a kiutat.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.04. @ 22:20 :: Panka Tamás