Burok nélkül
Tágulhatna végre a szűkhüvelyű múlt,
eleget vajúdtunk a kísértetágyon,
koránszült gyermekünk inkubátorba bújt,
– vágyunk elmenekült köldökzsinórszálon.
Visszasírjuk-e még a méhbeli rendet,
hol mosolyog a hang és anyánk szíve ver,
egykori erőnkből semmire sem tellett,
magzat-sötétségben még mécses sem dereng.
Megszületünk, lassan érthető lesz szavunk,
tudjuk, hogy kitárul a méhbezárt élet,
vírusok elleni vakcinákat kapunk,
– ám ki világra jött, sohasem lesz védett.
(2008-09-03)
Legutóbbi módosítás: 2008.11.12. @ 16:26 :: Péter Erika