Amikor túlszeretjük a másikat.
Amit félelmeinkkel veszítünk el
Amikor lefelé szeretünk,
mert még nem tudjuk, mi a szeretet.
Amikor bizonytalanok vagyunk magunkban,
és ezért nem bízunk a másikban.
Amikor túlszeretjük a másikat,
pedig elég lenne szeretni,
s nem maga fölé emelni, úgy,
hogy szemünk arra függesztjük,
ami se Isten, se ?,
és ezért nem fér kapcsolatunkba,
és ezért lemond rólunk.
Szenvedünk, mert az id?t pólyáljuk
körénk, dideregve félve a jelent?l,
amikor kezét kéne megfogni,
szívünkre tenni, homlokát csókolni.
És eltévesztjük a találkozást,
és hibáinkból növesztünk lelket,
pedig az nem lélek, csak magyarázat,
m?, akár egy egész élet-hazugság,
de nem élet. Az élethez mi is kellünk,
még ha el is vész a félelem.
