Dürer: Lót és leányai
: és.
Csak arra készültem, hogy most itten legyek,
mit bántam én felettem a kapkodó eget;
imáim angyalával tisztaság susogott,
hogy apám merre ment el, azt máig nem tudom.
És itt vagyok már – végleg -, legábbis azt hiszem,
és végigélem mindazt, mit más megénekelt;
megtámasztom magam a múlt id? fel?l,
a b?nökb?l felöltöm az éppen rám es?t.
És így akár az PETRUS: szikla, mit néz id?,
egeket, földet látok, mit összemos jöv?;
kékl? virág fölött napok rovarhadát,
és rekedten elkiáltom az embernek szavát:
Legutóbbi módosítás: 2008.11.20. @ 19:12 :: Petz György