Futamok
Miért gondolod: fiad inkább rokon,
közelebb állna hozzád, mint apádhoz
te álltál egykoron,
hisz most közelítesz, korosodván,
hajadból kifakuló jelennel,
mikor idegenben
is meglátod mindazt, ami rokon,
már-már mindenki ismer?se vagy,
közöd sosincs részhez,
mindig az egésszel kell hogy tartsál,
melynek része lehetsz.
Hogyha tudnám mind, mit egykor tudtam;
házam, szobám oly hatalmas volna,
milyen apró voltam benne egykor;
Istennek is más mérete lenne,
sokkal nagyobb és egyszerre
sokkal kisebb lenne.
Ó, a madár, mind a madár,
lelket visz, lelket kaparász,
megül ágon, feketéllik
cs?re, karma egybe fénylik;
fényesség a lelkek titka,
tépi-marja, ki hogy bírja,
kinek nem jut – annak könny?,
csinál, mintha volna szörny?,
éhe lenne, lélekéhes.
