– Szereted? Hagyd menni. (mondta öreg barátném.)
– És ha ? is? (kérdeztem még ifjabban.)
– És ha ? is? (kérdeztem még ifjabban.)
ISTENEM
Tudod, hitetlen vagyok, mégis szólok hozzád,
tudom, tisztábban úgyse szólhatnék senkihez;
olyan ez, mint az áradás, ön-elárulás
annak, ki föl nem használná soha ellenem.
Er?t nem kérek, se tisztaságot, nagy vagyont,
egészséget sem, csak egészben haljak; hagyod?
tudás kellene, nem ilyen félbe-kedvbe tört
lapos magány, de oszlopos tekintet, imák.
Veszítsed el – tiéd lesz; add oda – megkapod;
miféle rend ez így, uram, n?jek tán bele?
ha nem érdekel – máris enyém minden? mondjad!
fütyülök rád – legf?bb hívedként: – megkaplak?!
Legutóbbi módosítás: 2008.11.07. @ 15:26 :: Petz György