(Bartha Tamás képe)
MAIA
Ne hidd azt, hogy te vagy ura,
aki éjjel el?hívja,
agya kamrájába csalja,
azt, amit csak félig meglát.
Téged álmod újra minden álmod,
s egyikük lesz vétlen valóságod,
összes többi: mind, ami volt egyszer,
vagy rajtad át – ami jöv?t rejtett.
Melyik helyén van biztos pont,
amelyre oly nagyon vártál,
kapaszkodót vízben, füstben,
hiába – mert nem találnál.
Csak egy szót, mi kézfogás és csillag,
távolt közelbe oldja, összefogja,
s oly meleg, míg körbe’ mind vacognak;
te sem több: kép tükörben; ne gondold,
pupillád mögötti sötét foncsor.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.22. @ 22:28 :: Petz György