pedig ez majdnem óda az orosz nyelvhez,
amiben csupán én vagyok a zavaró tényez?
(MEG)LEPETÉZÉS
Magamra rakom petémet, epésen,
keljen ki az, minek kikelni kell.
Én alszom tovább, ha nem gond,
Elegem van a biológiából,
A gravitációról nem is beszélek.
Oroszból sem ment jobban,
Csak plusz egyre: s álltam bukásra.
Mert írtam én, mint állat –
Az állatok nem írnak, vagy annyi hibával,
Mint én Puskinnak nyelvén,
Pedig d?lt a mondandó,
Szóképeknél alább sosem adtam,
Nem kötözött holmi folyvást
Elavuló, retrográd nyelvtan,
Mert engem elvtan érdekel,
A nyelv, ha szárnyal, Szmolnij
És Auróra között feszített kötélen
A történelmi távlat, miközben huj,
(cs?dörnek ez az ötödik lába)
Fúj a szél, és múltunk zsákutcásan.
Azóta nézd meg, hol (via)szól Lenin,
Vagy Dzsugas a Vili bajszát merre
Hányja, hol a birodalom, annyi
Csisztkával purgálva – s hol a tanár,
Kit átképeztek azóta, spanyolt tanít,
Pedig lenne igényem oroszra,
Mert Puskin Sándor és mindenki,
Aki nem is Gogol, de az ? köpönyegéb?l
Bújt ki; végülis testvér volt, arról
Nem tehet, hogy mire használták a nyelvüket.
(Vagy ki ne hagyjam, engem a latinnal
Is csak fegyelmeztek, ha már holt nyelv,
Legyek fegyelmezettebb; de mit kezdjek
Catullusszal, ha nem bírok a tumulusszal,
Meg pikáns az egész, akkor is, ha decens.)
Legutóbbi módosítás: 2008.11.28. @ 20:44 :: Petz György