SOSE
… és sosem ér véget …
… és sosem ér véget …
a leghosszabb napszak,
mi sosem ér véget.
Lefeledték a
napot az égr?l,
talán a hold miatt
nem alhatom.
Sosem ér véget,
karóhoz kötött ló
a fejem, csak rohangál
körbe, nem alhatom.
Véget ér,
véget ér:
sose szeress,
ne örülj,
ne félj,
Mídászként –
minden kincs tied lehet.
Hallottad hangját,
és nem láttad ?t.
Aki, ha kurva:
egyet szeret,
számításain:
túln?, ha rájön,
neki sincsen több,
mint egy élete.
Sosem ér véget,
sosem ér véget,
hold vágja körbe
az ablakomat,
hideg a fénye,
mint gondolatod;
mér’ szóltál hozzám,
t?nnél el csendben,
várom a virradatot.
Medd? vagy, akár
lelketlen bárki,
játszani nem tudsz
és unatkozol.
Jaj, azt a nagy ?rt
benned-körötted
fény sose érje,
csak telihold!
Ne érjen véget,
kössék az éjjelt
szemedre, szádra,
napot ne láss!
Fém csillogja be
utad, hová lépsz,
ken?djön arco-
don el a máz.
Ékköveid varangy-
hideg szemmel
kövessék lépteid!
Sosem ér véget,
naptalan élet,
élj örökké –
De mint Tithónosz:
tücskök másszák meg
ráncod, míg magad
is tücsök maradsz.
Amikor legjobban
sírsz, más azt higgye:
zenét teszel.
A leghosszabb éjjel,
a leghosszabb éjjel;
engedni végre
kocsiba fogva
naplovakat!
Sosem ér véget,
sosem ér véget,
talán a hold miatt
nem alhatom.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.05. @ 22:47 :: Petz György
