T�°Z-ID??
Félek attól, hogy utam végtelen,
és mászom, akár dinnyén a hernyó,
aztán majd lepkéje: körbe egyre;
vagy leggyorsabb napnak fölkeltét
csodálom, s belerohanok a lángba.
Ha többször élek, s most emlékezem,
hát dadog az emlék vagy empátia:
látom a lábakat, ízeket, szárnyakat,
és lehull minden, mint képzelet nyila –
ha célba vette múltját, jöv?jét a most,
határtalan, és nem fog semmit át,
csak mi élménybe öltözött – a pont.
És születek újra, szörny? teher az
állandó „vagyok”, meg nem nyugodhatom;
lábam, ízem, szárnyam hiába visz:
csak állok folyton, lángban állok.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.19. @ 20:52 :: Petz György