P.T. (17 éves)
Van ebben az átlagos termetű, világos hajú fiúban egy irtózatosan erős megfelelni vágyás. Tisztelettudó, de átsüt a fegyelmen a lappangó agresszivitás. Azután elkezdett mesélni és egészen másként látom, vagy éppen ezzel helyére került a túlzott tiszteletadás, az állandó kontroll-fenntartás. Ha témája akad ugyanis, mindig visszaigazoltat: ugye? Ki akar tűnni a többiek közül, különbnek tartja magát a csoport más tagjainál, különösen a magukat cigánynak vallóktól. Gyakran kerül velük egyébként szócsatába, s ilyenkor úgy tűnik, nehezen tartja magát vissza a tényleges, testi konfliktustól. Miközben alapvetően derűs ember benyomását is kelti. Mindenesetre az biztos, hogy úgy tűnik: a javítós átlag fölött van a műveltsége és észbeli képessége.
Van egy tizenhárom éves húgom, meg két, nálam jóval idősebb bátyám. Hát anya, ő ilyen rokkantakat dolgoztató kht-nál dolgozott, de megszületett a bátyám kislánya és ő volt az egyetlen a családban, aki tudott rá vigyázni, mert a szülők nem hagyhatták ott a munkahelyet. Azután szezonban fagyit árult, majd egy céghez jelentkezett. ennek van ott a közelünkben is összeszerelő üzeme, és hétszáz kilométerre is. Őket elküldték oda. Vagy kirúgták volna. Apa már különvált anyától régen, pontosan nem tudom, mikor. Egy darabig még ott lakott velünk. Néha bántotta anyát is. Apa miatt én, meg a két bátyám – akkor én két és fél éves voltam – elkerültünk állami gondozásba. Anya, meg a bátyáim meséltek róla, hogy a nevelők papuccsal verték a fejemet, tele voltam dudorokkal. mikor a bátyáim átjöttek hozzám látogatni, akkor meg mindig elzavarták őket. Kikerültünk, de agresszív lettem. Verekedtem az oviban, az iskolában, mindenhol, így visszakerültem az intézetbe, onnan jártam iskolába. Apámmal kapcsolatban sosem volt apás élményem, már nem bánt mindenkit, nem is iszik, de az is lehet, hogy benőtt a fejelágya. Őt amúgy is tönkrevágta a börtön. A húgom tanul rendesen, olyan négyes, ötös átlag, a bátyáim sem voltak börtönben.
Nekem nyolc osztályom van, hetedikben kétszer buktam. Többet jártam az iskola mellé. A haverommal járkáltunk, néztük a csajokat, interneteztünk náluk. Ő olyan huszonnégy éves, nem dolgozott akkor. Hiányoztam annyit, hogy nem tudtam semmit. Meghúztak, átkerültem másik iskolába. Ott ment a tanulás, egy év alatt két osztályt végeztem. Az egy olyan iskola, hogy nem csak általános van, hanem szakképzés is, meg érettségit is ad. Elkezdtem szakmát tanulni, festőt, mert egyszer nálunk volt apu egyik embere, és figyeltem, mit-hogyan csinál, és magyarázta, mutatta is. Na szóval elkezdtem a festő szakmát tanulni, de a szakképzőben sok volt a cigány, jöttek a kötekedések, verekedések. Infrázgattak ott engem jobbra-balra.
A bűntársammal, meg egy haverommal először egy Suzukit, meg egy Volkswagen Passatot loptunk. Mentünk a csarnokba focit nézni. Be voltunk gyógyszerezve, én meg mondtam, hogy nézzünk szét az öltözőben. Bemásztunk az öltöző ablakon, egy kabátzsebben találtunk kocsikulcsot, mobilt, egy másikban még egy kulcsot. Távirányítású volt a riasztó, hamar meglettek az autók. Beültünk és go. Volt egy ismerősünk, aki nagyon gazdag, ő mondta régebben, hogy bármink van, megveszi. Még kocsit is. Először azt akartuk, hogy kiszedjük a zenét, de eleinte még kocsikáztunk, villogtunk. Már járkáltunk egy órája, de egyszer csak jöttek a rendőrök. Hideg volt, de leizzadtam, mert fegyvert is fogtak ránk. a haverom az elszaladt, engem meg bevittek az őrsre. Jegyzőkönyv, anyát behívatták, azután nemsoká hozták a haveromat is. Kiengedtek, anyám kiosztott öt egyformát, megígértem, hogy többet ilyet nem csinálok. Erre egy három hétre összeverődtünk megint a haverommal. Gázolajat akartunk lopni a kenyérgyárból. A kocsikból akartuk szívni. Bemásztunk, cipeltük a nehéz kannákat, én vittem a rázócsövet. Volt velünk két cigánygyerek, azok hülyék voltak, összevesztek egy rossz cd-s rádión, hogy kié legyen. Miközben folyt a kannákba az olaj, benyomtunk még gyógyszert. Haverom nem tudott a fűből felkelni én meg elkezdtem játszani mission impossible-öst. A telefonom volt a pisztoly és ott ugráltam, pörögtem a kerítés mellett, meg a betonon a kocsik közt. Szaladtam aztán a kannákért, hajtottam a többieket. A két cigány közben rátámadt a sok kenyérre, amik a kocsikban voltak. Akkor azon veszekedtek, hogy kinek jut több kenyér. Ez benn van egy udvaron, és közben jöttek kifelé a pékségből. Uzsgyi a nádasba, ott elhagytam a fél cipőmet, jöttek utánunk, mint az indiánok. Nem kaptak el, csak azzal nem számoltunk, hogy a kamera vesz minket. Még utána bevettünk egy gyógyszert, kiütöttem magam. Jó két napra rá jöttek értem. Vissza kellett nézni a felvételeket és mikor megláttam magunkat, hogy mit csináltunk, rámjött a nevetés, amikor megláttam magunkat, erre kaptam a füleseket, hogy kulturáltan viselkedjek. Hat hónap fogházat kaptam, két évre felfüggesztve. Azóta volt még három balhém. Betörési kísérlet, lopás… Akkor még meg volt a két év és kaptam egy év javítót. Még lesz tárgyalásom.
A gyógyszert a kenyérgyárnál kezdtem komolyabban, attól kezdve folyamatos. Nyugtatóztunk, Rivotrilt, vagy Sanaxot szedtünk. Ittunk is rá viszkit, hubit, vodkát, ilyen csöves piákat nem. Próbáltam zacskóból a teknokolt, attól aludtam vagy két napig. Füvet is próbáltam, már két naponta mindig szívtam. Bogyót is szedtem. Pénzem otthonról volt, vagy volt olyan, hogy apa elvitt magával dolgozni.
Mielőtt bejöttem, három hónapja volt egy kapcsolatom, annak azt mondtam, hogy elutazok Pestre, a nagynénémhez egy évre. Hiányzik a szex, itt semmi nincs, én minden buzit elítélek. magam ura vagyok, de nincs abban semmi, ez természetes dolog. A szakmát, azt biztos megcsinálom, ha kimegyek, én festő akarok lenni.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.20. @ 11:00 :: Pogány Gábor