Az alább olvasható szöveg tulajdonképpen egy vázlatnak tekinthet?; annak az el?adásnak a vázlata, amelyet volt szerencsém több alkalommal is megtartani (Pápa: M?vel?dési ház, Veszprém: M?vel?dési Központ, Budapest: Tolkien napok és a Kölcsey Gimnázium, Tata: JRR Tolkien nap, Monostorapáti: M?vészetek Völgye, stb.). Ezzel a kis dolgozattal (nevezzük annak) tulajdonképpen nincs más célom, mint hogy rávilágítsak arra a tényre, hogy a mesterséges nyelvek nem merülnek ki pusztán az Eszperantóban; adjak egy kis bevezetést a mesterséges nyelvek (MNY) világába; bemutassam, hogy a mesterséges nyelvek komoly szerepet töltenek be az irodalomban (legalábbis egy részében). Végs? soron pedig – ha van rá igény – JRR Tolkien mesterséges nyelveib?l adjak kis ízelít?t.
A rövid bevezetés után lássuk magát a témát: els?sorban megpróbálom felvázolni, hogy mit is nevezünk mesterséges nyelvnek, mik a jellemz?ik, milyen mesterséges nyelveket ismerünk, illetve, hogy – szerintem – milyen szerepet is töltenek be az irodalomban (egyéb szerepükre kevéssé fogok kitérni, ezt sokan megtették már, olyanok, akik a témát behatóbban ismerik, mint én).
A nyelveket nagyon sok szempont szerint lehet osztályozni; meg sem kísérelem felsorolni a számos, vagy éppen számtalan kategorizálási lehet?séget. Itt és most egyfajta osztályozási szempontot használok: él? és nem él? nyelv.
Persze már itt is több lehet?ség van. Vannak az úgynevezett él? nyelvek (magyar, angol, orosz, stb.), amelyeknek vannak anyanyelvi beszél?i (magyarok, angolok, amerikaiak, oroszok, stb.). A holt nyelvek azok, amelyek gyakorlatilag kihaltak, vagyis nincsenek anyanyelvi beszél?i (latin, gót, stb.) – ezek közül azonban többet beszélnek, egyfajta „tanult” nyelvként, lásd a latint például, amelyet a mai napig használják egyfajta tudományos nyelvként, orvosi szaknyelvben, stb. A kihalófélben lév? nyelvek közé tartoznak azok, amelyeknek anyanyelvi beszél?jük alig van (vagy már egyáltalán nincsenek), ide tartozik például számos indián nyelv, a gael, vagy a Manx szigeten beszélt nyelv.
A fent említett három kategória mindegyike a természetes nyelvek közé tartozik. Emellett azonban van még egy kategória, az ún. mesterséges nyelvek.
Mi is az a mesterséges nyelv? Röviden: az a kommunikációra alkalmas nyelv, amelyet egy személy (vagy csoport) egy meghatározott céllal hozott létre. Ami közös (és rendkívül érdekes) minden MNY-ben az, hogy már azel?tt m?köd?képes, hogy egyáltalán anyanyelvi beszél?i lennének. Valójában természetesen egy MNY-nek nincsenek anyanyelvi beszél?i – valamennyi tanult és nem elsajátított nyelv (a nyelvtanulás során elsajátításnak – angol: acquire – nevezzük azt, amikor az anyanyelvünket tanuljuk meg, gyakorlatilag ez – vagy ezek, többnyelv?ség esetén – lesz az alap: ezen a nyelven – nyelveken – gondolkodunk, ehhez igazítjuk a többi tanult nyelvet. Minden más egyéb nyelv: tanult nyelv – angol: learn – ). Valójában maga az alkotó is gyorsabban hozza létre, fejleszti a nyelvet, mintsem hogy azt meg tudná tanulni (és így, természetesen, használni).
A MNY-ek három alapvet? jellemz?je: cél, eredetiség és méret.
Természetesen a MNY-ek esetében már maga a cél is mesterséges; az Eszperantó esetében ez nyilvánvaló. Ludovic Lazarus Zamenhof egyfajta nemzetközi nyelvet akart megalkotni, amit mindenki könnyedén meg tud tanulni. Nemzetközi szavak (indo-európai nyelvcsalád ismert szavai), végletekig leegyszer?sített nyelvtan – ezek jellemzik az Eszperantót. Itt tehát a cél világos. Tolkien esetében más volt a cél; ? alapvet?en nyelvészprofesszor volt és nem író (noha szinte mindenki írói munkásságát méltatja els?sorban). ?irodalmi indíttatásból alkotta meg nyelveit, ahogyan írja: „Senki nem hiszi el nekem, amikor azt mondom, hogy könyvem egy kísérlet arra, hogy megalkossak egy valósnak t?n? világot, amelyben a nyelvi forma megfelel személyes esztétikai ízlésemnek. Pedig így van.” JRRT tehát els?sorban a nyelvet alkotta meg el?ször, és csak utána hozta létre zseniális mitológiáját, mintegy „körítésként”.
Ez tehát megint egy másfajta cél. Megemlíteném még a Klingon nyelvet (Star Trek), amely el?ször csak szavakban és pár kifejezésben „létezett”, kés?bb, a film és a sorozat sikerén felbuzdulva alkotta meg egy nyelvész a nyelvet (err?l b?vebben kés?bb).
A második fontos szempont: az eredetiség. Ebb?l a szempontból az Eszperantó talán nem is „igazi” MNY, hiszen szókincsének alapját az Indo-európai nyelvek adják (Halo=hello, Barbaro=barbár, stb.). Végül is ez adja meg az eredetiség kérdésére adott választ: nem baj, ha egy MNY egy másik, létez? nyelven alapul, de az a hasonlóság ne legyen észrevehet?, illetve ne legyen a hasonlóság olyan szembet?n? (akár a szókincset, akár a nyelvtani rendszert vesszük alapul). Az Eszperantó esetében kijelenthetjük, hogy eredetiségét tekintve nem sok újat hozott.
A nyelv mérete szintén nagyon lényeges. A méret nem feltétlenül a szókincset jelenti: azt is, hogy mit lehet elmondani, kifejezni az adott nyelven. (Teszem azt, nem sokra mennénk egy olyan nyelvvel, aminek van hatezer szavas szókincse, s ebb?l 5000 mondjuk melléknév… szép, színes, de nagyon nehéz lenne a kommunikáció). Jeffrey Henning szerint a kommunikációra alkalmas nyelvnek rendelkeznie kell egy tiszta és világos nyelvtani rendszerrel és legalább 1000-2000 szavas szókinccsel. Lássuk be, hogy a két dolog, mármint a nyelvtan és a szókincs összefügg egymással, kiegészítik egymást: másként mondva az egyik nem létezhet a másik nélkül.
De mire is használhatunk egy mesterséges nyelvet?
A Eszperantó (és utódai) egyértelm?en azzal a – nemes – szándékkal készültek, hogy a kommunikációt megkönnyítsék. Mégsem terjedt el olyan mértékben, ahogyan az elvárható lett volna. Mi ennek vajon az oka?
Talán az, hogy az emberek nem tudják mihez kötni. Nincs Eszperantóország. Kik azok az Eszperantók? Mit tudunk a kultúrájukról, történelmükr?l, szokásaikról? Semmit – hiszen nem léteznek. Ezzel szemben a Gy?r?k Ura, például, mint regény, hatalmas motivációs er?. A nyelvet (nyelveket) tudjuk kikhez kötni: ismereteink vannak a tündékr?l, a törpökr?l, az orkokról; s noha tudjuk, hogy ez is csak egy elképzelt világ, a valóságban nem létezik, de mégis ad egy olyan pluszt, amit az Eszperantó elmulaszt.
Itt persze megállhatunk egy pillanatra, hogy mi is motiválja a nyelvet tanulót. A pozitivista felfogás szerint természetesen olyan nyelvet tanulunk, amelyb?l valamilyen szinten profitálhatunk, ilyen nyelv az angol. Ma már gyakorlatilag lehetetlen munkát kapni, diplomát szerezni angol nyelvtudás nélkül. Sokan állnak neki azonban más nyelveknek is – természetesen nagy részüket els?sorban a már említett pozitivizmus motiválja. De nem mindenkit… Itt már megjelenik az érzelmi oldal is, hogy mely nyelv tetszik, mely nyelv beszél?i szimpatikusak a számunkra (gondoljunk csak az orosz nyelvre: sokan ellenálltak, nem tanulták meg – noha kötelez? volt évtizedeken át – egyetlen egyszer? oknál fogva: egy megszálló hatalom jelképét látták benne). Vagyis ezer és egy oka lehet annak, hogy miért tanulunk nyelvet, s ezen okok közül nem elhanyagolható a puszta szimpátia sem (jómagam latinul szeretnék megtanulni, tekintve, hogy Catullus az egyik kedvencem, szívesen olvasnám eredetiben). Sokan hobbiból tanulnak nyelvet, (semmivel sem „értelmetlenebb” hobbi, mint mondjuk a telefonkártyák gy?jtése).
De térjünk rá az irodalomban betöltött szerepre.
Itt megemlítenék pár m?vet, amelyekben megfigyelhetjük a kitalált nyelvek használatának a mértékét, ha úgy tetszik: fázisait.
Nyilván mindenki hallott J.K.Rowling: Harry Potter c. m?vér?l. Rowling m?veiben is megjelenik egy MNY – legalábbis az említés szintjén, ez pedig a „párszaszó”, vagyis a kígyók nyelve. Valójában tényleg csak utalásokat találunk a hétrészes regénysorozatban, ám ezek az utalások nagyon is fontosak… S noha semmit sem tanulhatunk meg „párszaszóul”, mégis, valahogy „hihet?bbé”, vagy ha úgy tetszik hitelesebbé válik a történet.
Talán nem mindenkinek ismeretlen Frank Herbert: D?ne c. sci-fi regényciklusa. Ebben a regényfolyamban már egy másik fázissal találkozhatunk: nem csak utalások, hanem konkrét szavak, kifejezések is megjelennek. Ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy például a fremen nép léte valóban autentikussá váljon; nyelve, szóhasználata segítségével. (Persze nem lehet nem észrevenni a hasonlóságot az arab nyelvvel, és végs? soron a néppel kapcsolatban).
A harmadik és negyedik m?, amit megemlítek a témával kapcsolatban, az a Start Trek és a Gy?r?k Ura. A Star Trek esetében a kitalált nyelv kemény, pattogós (és az emberi fülnek nem kifejezetten tetszet?s) nyelv remekül mutatja be a Klingon nép jellegzetességeit: er?szakos, agresszív, harcias fajról van szó. A Gy?r?k Ura (JRR Tolkien) még kidolgozottabb ebb?l a szempontból; ahogy már utaltam rá, Tolkient eredetileg a nyelv érdekelte, azt hozta létre és kés?bb alkotta meg hozzá a mitológiát. A Star Trek esetében ez fordítottan m?ködött: a film elkészülte után kértek fel egy nyelvészt arra (rajongói nyomásra), hogy alkossa meg a nyelvet, amit meg is tett (Marc Okrand).
Tolkien számos nyelvet dolgozott ki, alkotott meg: kora ifjúságától fogva egész életében gyakorlatilag ezzel foglalkozott. Nyelvei közül kett?t dolgozott ki olyan szinten, hogy valóban alkalmasak bizonyos szint? kommunikációra: ezek a Quenya és a Sindarin. Dallamos, lágy nyelvekr?l van szó, kifejezetten tetszet?s mindegyik az emberi fülnek (és, teszem hozzá: nehéz… a két konkrét nyelvr?l kés?bb írok)
Bármilyen furcsa is, de tény: e két „tündenyelv” népszer?ségében megel?zte az Eszperantót; ehhez nyilvánvalóan hozzájárult a könyv és a film sikere is. Nagyon sokan akarnak megtanulni „tündéül”, ám itt meg kell, hogy jegyezzem: az nem fog menni… Méghozzá pontosan azért nem, amiért nem tanulhatok meg szlávul sem (oroszul, lengyelül, ukránul, stb. megtanulhatok, de szlávul nem). A tünde nyelvek egy nyelvcsalád: ha valakinek van kitartása, szorgalma (és megfelel? anyaga), az meg tudja tanulni egy bizonyos szinten a Quenya és a Sindarin nyelveket.
Miért is? Amint azt már említettem, ezekkel a nyelvekkel az egész történet sokkal hihet?bb, megfoghatóbb lesz; jobban el tudom képzelni azt a világot, ahol valóban beszélik a nyelvet (s nemcsak utalnak rá). Biztos vagyok benne, hogy e nyelvek sikerének a gyökere itt keresend?.
A továbbiakban – ha lesz rá igény – a tünde nyelveket fogom ismertetni röviden, kialakulásuk folyamatát, jellegzetességeiket, és hogy – szerintem – milyen pluszt adtak magához a regényhez. Addig is ízelít?ül álljon itt egy vers magyar, angol és quenya nyelven (saját szerzemény).
Belegaer partjain
Tündeleány, Belegaer partjain,
Mire vár, vajon mire vár?
A Nagy hajó, a Valinori hattyú,
Zúgó habokon, vizeken tovaszáll.
Tündeleány, Belegaer fövenyén,
Mit?l fél, vajon mit?l fél?
Arca sápadt, ruhája áttetsz?,
Halovány testén átsüvít a szél.
Tündeleány, Belegaer homokján,
Merre néz, vajon merre néz?
Messzi a horizont, tág a határ,
Hol járhat kedvesem, a h?s vitéz?
Tündeleány, Belegaer vidékén,
Miért sír, vajon miért sír?
Viharos tenger éj-komor kékjén
Nem látszik többé a hajnali pír.
Tündeleány, Belegaer vizében,
Miért, ó miért jössz felém
Elúszok messze, a világ szívéhez,
Ott alszom majd a tenger kebelén
On the shores of Belegaer
Elvenmaid, on the shores of Belegaer,
What, oh what is she waiting?
The Big Ship, the Swan of Valinor
Flies away on water and rumbling waves.
Elvenmaid, on the beach of Belegaer,
What, oh what does she fear?
Her face is pale, and clothes are pasty
Wind blows through her vague body.
Elvenmaid, on the sand of Belegaer,
What, oh what is she watching?
The horizon is far, the world is huge,
Where is my sweetheart, the valiant hero?
Elvenmaid, on the land of Belegaer,
Why, oh why is she crying?
On the bluish-black stormy sea
The first blush of down is not approaching.
Elvenmaid, in the water of Belegaer,
Why, oh why are you coming to me?
I’ll swim away to the heart of the world,
And I’ll sleep on the bosom of the sea.
Earo falassen
Eldawende, Earo falassen
ma larta, ai ma larta?
I alta cirya, Valinóreva Alqua
Nurrula wingessen, nenissen wíla.
Eldawende, Earo hrestassen
Mallo, ai mallo rúca?
Néca antorya, vintala vaccorya
Súre hlapu ter malwa hroarya.
Eldawende, Earo litsessen
Manna céna, manna céna?
Menel ná háya, arda ná alta
Masse melindonya, i callo verya?
Eldawende, Earo nóresse
Manan, ai mana naina?
Rávea Ear mi luine-morna
Isca-carne ára ná vanwa.
Eldawende, Earo nenissen
Manan, ai, túla ninna?
Autan háya, ardo endanna,
Earo ambasse inye fumuva.
