Ã?Å¡jra találkoztunk a temet?ben,
csendesen lépkedtél felém
nagy csokor illatos virággal.
Újra találkoztunk a temet?ben, csendesen lépkedtél felém nagy csokor illatos virággal.
Jéghideg, mohos föld alatt feküdtem a korhadó koporsó ölén, rajta nyíltam egy gyertyalángban.
A fejfámnál összekulcsolt ujjakkal álltál egy percnyi csendben, s mintha elhangoznék valami, csak szíved formált néma szavakat de tisztán érthet? volt minden… mert itt könny? bármit is meghallani.
Könnyed kísérte könyörg? imádat: igen, Miatyánk megbocsátott, ne aggódj, kedves, már jól vagyok!
Csak nem tudom átölelni a vállad, nincsen többé hatalmam, látod, pedig ez lehetne talán vigaszod.
Elfordulsz lassan, és én ordítanék, hogy „maradj!” De nem tehetem; az én hangom hiába várod… Integetek majd utánad. Most menjél: még innen sem bírom, kedvesem, nézni és érezni keser? gyászod.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.01. @ 09:08 :: Rácsai Róbert
1971. február 6.-án születtem Veszprémben, azóta is itt élek feleségemmel és két fiammal. Angol nyelvet tanítok.
Verseket, esszéket írok, 2016-ban jelent meg első verseskötetem Séták Fiaimmal címmel. Korábban folyóiratokban, antológiákban jelentek meg írásaim. Emellett főleg ír költők, írók verseit illetve drámáit (Oscar Wilde, Joseph Mary Plunkett, Pádraic H. Pearse, W.B. Yeats, stb.) fordítom. Fordításaim egy része megtalálhatók a Magyarul Bábelben c. honlapon.Több megjelent különféle folyóiratokban, újságokban, néhány Yeats versfordításom pedig az EFACIS nemzetközi kiadványában is szerepel (Leuven, 2015).
Jelenleg egyfajta történelmi regényfélén dolgozom.
Hobby: nyelvészet, Tolkien nyelvei, íjászat, ásványok, olvasás, írás, filmek... sok minden.
