Annyi mindent mondanék
– hogy nélküled semmi vagyok,
értelmetlenek a holnapok,
s nem kell, e vajúdó jelen.
Minek az álmok, ha nem találok
bizonyosságot, miért a fény, kezed híján
vakon botorkálok.
Csókízű villamosom robog,
utazz velem,
kezemre ágyat hajts!
Legutóbbi módosítás: 2008.11.26. @ 18:13 :: Serfőző Attila
