Sivatagi Rózsa : Hitem

Nyomtatás

Néha csak sodródom szilaj hullámokon
Mint buta fadarab, mely jobb sorsot remél
És ha fennakad a kócos partvonalon
Mindig elhiszi, hogy ezúttal révbe ér.
De az út végtelen, nincs végs? állomás
Mert csak ábránd a nyugodt viz? kiköt? –
Ringató öble sem más: bódult látomás,
S ha menni vágysz, visszavet a hullámtör?.

A távolban vitorlák csúcsa fehérlik,
Ködfal mögé terített vizes leped?k
Rojtosra szaggatott zászlókkal remélik,
Feneketlen zsákokba varrták az id?t.
Ily kecses hajóról álmodom én is,
Siklani könnyedén áttetsz? tengeren,
Dagadó vitorlám szolgálja a szél is,
S elt?nök újra a jeltelen vizeken.

Csipkézett zátonyok akasztják horgomat
És habzó szirteken hintázó végtelen,
Pulzáló ritmusra szelíden bólogat
A helyét nem lel? csügged? értelem.
S a kör végül bezárul, nincs ki befogad –
Tehert?l görnyedve, földig meghajolva
Gályád igája alatt vonszolod magad:
S menni kell tovább, emelt f?vel, dalolva.

* * *