Utóirat Valakinek…*
Visszanézek az Alföldre,
megyek előre, képzeletben
valaki vezet, érzem.
Őrzőangyalom ő, nem lehet más.
Lazul a kézfogás, elenged,
jó helyre érek.
Oda a csillagokba, ahova
mindig vágytam,
nyári estéken ragyogni.
Talán majd fogok – másoknak –
az örök körforgásban,
télben, nyárban kellenek
a kicsi fények,
hogy biztatást kapjon a
lélek.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.26. @ 21:02 :: Sonkoly Éva