Férfitársaimnak
A készen vett n?,
kézenfekv?,
mert gyakran a
nyersanyag
nyers, s hanyag.
Persze van,
ki kacérkodik , mert
annyira rakoncátlan,
hogy saját
koncertjén
se koncentrál.
És bár az ágyba vagány,
mára már nem mindig erény,
ha az erényöv helyett
téged hord el,
mert általában ennek a vége,
hogy az úrnak egy
tányér dobása után
folyik a vére.
Aztán ott a tiszta.
Makulátlan szerzet,
ha bejut a házba, láthatod
hogy már
portörl?t is szerzett
nem nézi a szemedet,
kiviszi a szemetet,
s jobban kell neki
a portalanság,
mint a kortalanság.
Ennek a vége általában
egy pizzás doboz az asztalon,
az egyik cimborám épp
egy ilyenért vígasztalom.
Létezik az „odaadó”,
akinek csak az ondó
az oda adandó.
S ha odaadod,
? babusgat
a végtelenségig,
naná, hogy
végtelenül édi’,
de túl a téli
turbékoláson
elveszik a varázs,
s ha nem figyelsz eléggé
a garázsból lesz
lakásod.
Van, ki annyira házias,
hogy csak f?z.
Se szex, se film nem érdekli.
Közepesen hulladék
hangjával
a szar dalokat közben
elénekli,
nem ért a világhoz,
csak Stáhl a mindene
s bár „a férfihoz
a gyomrán keresztül…”,
engem egy ilyen
soha meg nem értene.
Aztán a hazugok.
Persze hazudok,
ha azt mondom,
én soha sem
hazudok.
De egyszer?en
nem értem meg!
S bár ez pöffeszkedés,
de ennél asszem’ jobbat
érdemlek.
Van aztán az intelektüel’
óva intelek, fel sohasem tüzel.
Mert bár partner
a legtöbb témába,
egy szaporodni vágyó férfinak
ez a típus a rémálma.
Láthatsz vele múzeumot,
olvas neked verseket,
ha nem festesz
miközben olvasol
és írsz,
nem okozhatsz neki
örömteli perceket.
Él még jó sok karrierista,
a család az tabu,
ha meleg vacsit kérsz,
új helyed a halál lista,
a munka mániája,
már-már mazochista,
és hogy te csak
id?pontot egyeztetés után
láthatod,
az szinte az elején
már tiszta.
A hölgyeknek
A férfiak többnyire csalnak.
Úgy csinálunk, mintha figyelnénk.
Persze, akár a falnak is
beszélhetnétek ti n?k.
Egy profi,
már jó el?re tudja,
mikor kell
a hideg tenyerébe
a meleg mell,
és ilyenkor,
hogy létrejöjjön
az aktus,
az utolsó pillanatban az okos
mindent beismer.
Nektek még aranyos is,
mert azt hiszitek törekedtünk,
aztán persze legközelebb is újra,
mert szent naivságotok
visz titeket a sírba.
Közöttünk többeknek
csak a testiség. Azt hazudjuk
hogy a tepsi ég,
csak azért, hogy a n?
a popsiját
domborítva
belenézzen a süt?be,
és mi meg még pont
elkapjuk a szemünk id?be.
A gyerek távoli köd,
bár a vérvonalnak maradnia kell,
ezért az elit
harminc körül
beadja derekát,
berakja az anyaméhbe
a Sándort vagy a Rebekát,
s a legtöbb hasonló
itt meg is állna,
mert azt mondja
szép, szép,
de azért nem örülnék
ha lepisálna…
Az álromantikust is ismerem.
Költ? szer? a szentem,
és szórja a nyálát szüntelen.
Vékony hangon,
vastag pulcsiban, és sálban jár.
A ti dolgotok!
De a férfi (szerintem) mégis csak a lábán áll.
A Don Juan döngeti a mellét,
és a n?ket.
A fájdalmatokkal táplálkozik,
egy pillanatra persze ? is szerelmes.
De elmúlik ez, mint
t?zvészben a lepke.
A legtöbb jól el van eresztve.
Kabriójában arany kalitka,
benne kollaborál
a kis kolibri madár.
De mit lehet itt tenni?
Nem kell vele menni!
Jöjjön hát a tesze-tosza
tutyimutyi cuki pofa,
kisgyereknek
kiváló, de a férfiak közt
kirívó. Beszélgetni lehet vele,
a négy fal a mindene,
ha tehetné WC után
a popsijára
hint?porcsit’ hintene.
Létezik, (bár minek) a bunkó.
Szép szava nincs, és
a háza egy kunyhó,
de nem az a fajta
amiben meleg tea
és kandalló, vagy
halk zene és
havas pantalló,
csak egyszer?en
ostoba a szentem,
gondolata nincs,
neki a szellentés a szellem,
a TV a bálvány,
az észérv csak hátrány,
de legalább er?s,
és ha kell, elvisz a hátán.
Legutóbbi módosítás: 2020.01.17. @ 12:52 :: Adminguru