Szilágyi Hajni - Lumen : Nélküled évek

Nyomtatás

Szavakat kiáltottál, s eltévedtél a világban,

majd megpihenve, eltemetted bennem

némán önmagad.

Most újból itt vagyok nálad,

s már nem számolom az éveket,

hányszor ébresztettem fel

föld alá mélyült fáradt álmaidat,

hogy lásd a hajnal szórt fényét,

ahogy az apró dombok mögé rejti

dúdoló szentek halk magányát.

Temetni jöttem ma hozzád Apám,

egy újabb nélküled évet temetni,

de már nem dobom le keresztedről

az idő elszáradt vadhajtásait,

csak egy ölelésnyi sóhajért melléd guggol

feloldozatlan csendem.

Álmaim varjak szárnyaira feszülnek,

torkomból szakítják fel a könnyeket,

a gyertyák fényei a pillanatot ölelik,

mint messzi költözött holtváros lámpái.

De te már nem hallod a csendet sem,

földre hajló kereszted nehéz árnyékától,

és én ismét nélküled maradok,

ebben a fekete hangú estében

árvaünneplőbe öltözött,

hontalan lelkű gyermekedként.