Bíborban bujkál előlem
pocsolyák sáros tükrében,
nyugaton.
Űzött vad ez a nap.
Rácsokat simogat szárnyam,
gönceim mind ledobáltam,
vérem hullatom;
rézsűjén égi utaknak
tétova csillagok gyúlnak.
Álmait álmodom ébren,
éneke árad a szélben.
Pörgesd fel malmodat Isten!
Most vasalom szekerem.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: Takács Dezső