Z. Farkas Erzsébet : HOLT REMÉNYEK

“Szívem még jeleket rajzol – Jövőre vigyáz.”

 

Árvaságom ablakán

jéghártyás hajnal

arcod fénye eltűnik,

nyitott szemeddel alszom.

 

Magányos éjszakáimon

didereg a holt világ,

kihűlt tekintet, szó, rom,

rácsukódó néma álom.

 

Holt remények várjatok!

Állj! Élet és halál.

Szívem még jeleket rajzol.

Jövőre vigyáz.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.11.02. @ 17:03 :: Z. Farkas Erzsébet
Szerző Z. Farkas Erzsébet 63 Írás
Z. Farkas Erzsébet Kazincbarcikán élek. Hiszek Istenben - a hit - szeretet - szépség és remény érzéseiben. Ha nem hinnék, magam tenném lehetetlenné. Minden egyéb, ami létemmel összefügg Istentől való. Boldogságom, két gyermekem, szeretteim, embertársaim. A betűk minden élethelyzetben hű pajtásaim. Követnek mindenhová, hogy állandóan keressem a helyes ösvényt. MEGCSILLANÓ ÉLETÚT Célirányos útjaimon társamul szegődött hozzám a Nyár hittem benne, hogy itt marad de nyújtózásában megcsillant az ökörnyálú Ősz hajszál.