…mert nem veszik el végleg semmi sem, nyoma marad a jóságnak, s a b?nnek.
A lehullott lomb is emlékszik a fára,
amíg avarként simul a talajhoz,
az árnyékban is ott ég a nap sugára,
bár nem látszik, mert sötét képet hordoz,
a gondolat is valahol megbúvik,
az agy zugában némán elrejt?zik,
s míg azt hiszed, az id?kútba hullik,
az emlékek a gondolatot ?rzik,
s a szívben lapul mennyi érzelem,
mir?l azt hinnéd, régen tovat?ntek,
mert nem veszik el végleg semmi sem,
nyoma marad a jóságnak s a b?nnek.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.10. @ 16:15 :: Bonifert Ádám