1,
Fizesd ki az italodat
Mégsem kellett volna bemenni abba a bárba.
De annyira kiszáradtnak éreztem a lelkem az egész napos sziszifuszi tárgyalások után, hogy úgy éreztem, egy pohárka fehér kubai rum helyrehozna.
Kellemes félhomály fogadott, és ahogy a bárpulthoz közeledtem, megláttam
Ott ült a magas széken. A szemei úgy csillogtak, mint a gyémánt.
Lehuppantam a mellette levő üres székre, miközben a régi sláger járt az eszemben: „ne nézzen így rám, a gyönyörű szemével…”, de csak annyit szóltam:
— Te itt?
— Még, hogy én? De te mit keresel itt ilyenkor?
— Menekülök.
— Honnan? Hova?
— Magam el?l és te előled.
Megütközve nézett rám.
— Neked mi a bajod? Én jól érzem magam, ha mellettem vagy…
— Látod, én nem. Felzaklat a látásod, a szemed, a hajad, az illatod.
— És az baj?
Nem ért ez a lány semmit. Tudhatná, hogy le vagyok kötve. Van barátnőm, és nem akarok gubancot.
— Most mit bámulod a poharadat! Azt kérdeztem, baj?
— Mit tudom én? Már semmit sem tudok.
— Akkor fizesd ki az italodat, és… — és megfogta a kezem.
2,
Ezek után
— Jaj, de kellemetlen nekem erről beszélni, de csak meg kell, mondanom!
— Mondjad Gyuszikám, mi bánt?
— Szóval…, hogy is mondjam, na…
— Mondd már!
— Beszélnek rólunk.
— Mit beszélnek, Gyuszikám? És ki?
— Hát, hogy mi ketten, izé… együtt járunk.
— Miiii? Én biztos nem! És egyáltalán ki mond ilyeneket, és honnan veszi ezt a butaságot?
— A patikusnő, az Ági kérdezte tőlem, hogy igaz-e? — amikor kötszert venni mentem be hozzá.
— És te mit mondtál?
— Én is azt kérdeztem, honnan vesz ilyeneket?
— És?
— Hogy ő is hallotta, meg láttak bennünket reggel együtt érkezni, és délután együtt elmenni. Az én autómmal.
— De hát én az utasod vagyok, mint a Klári, meg Tibi! Most mit tegyünk? Nekem soha sem jutottál az eszembe, mint férfi, mint szerető?
Legutóbbi módosítás: 2008.12.07. @ 10:51 :: dr Bige Szabolcs-
