– s az álom valóra vált – *
Vörös a napkorong,
Harangszót hoz a szél,
Tőle lett a csönd csodás,
Hópihe arcomra száll,
Merengek a múlt nyomán.
– Ablakom alatt kék suhanás,
Koppan a tűhegyes sarok,
Tőlem egyre távolodni látlak,
De én mégis magamba zártalak,
Tudom, nem hiába vártalak.
Tömött busz fékez az aljban,
A remélt jövő lép elém:
A nőt várom, az örök anyát,
Egy új életet, feltámadást
Ölelő kart és feloldozást.
– Csak alig, épphogy sejtem,
Nincs más út, mi előre visz,
Nincs más kapocs, mi összeköt.
A jövő nekünk tartogat csodát,
Ránk várnak gyerekek, unokák.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.14. @ 10:18 :: dr Bige Szabolcs-
