dr Bige Szabolcs- : Hajdani álom

Nyomtatás

Vörös a napkorong,

Harangszót hoz a szél,

Tőle lett a csönd csodás,

Hópihe arcomra száll,

Merengek a múlt nyomán.

–   Ablakom alatt kék suhanás,

    Koppan a tűhegyes sarok,

    Tőlem egyre távolodni látlak,

    De én mégis magamba zártalak,

    Tudom, nem hiába vártalak.

Tömött busz fékez az aljban,

A remélt jövő lép elém:

A nőt várom, az örök anyát,

Egy új életet, feltámadást

Ölelő kart és feloldozást.

–   Csak alig, épphogy sejtem,

    Nincs más út, mi előre visz,

    Nincs más kapocs, mi összeköt.

    A jövő nekünk tartogat csodát,

    Ránk várnak gyerekek, unokák.