Szétfolyt tükörben rothadó idő,
ahogy térben lebeg, a csend
ordít fülembe: figyelj!
hátad mögött a múlt
lesújt
beléd
vájja
csontig
a kést
újra
újra
újra
felkelni reggel kócos hajjal,
csókolni keserű, hitvesi csókot,
szilánkok,
csont és vér,
groteszk performansz
a létezés.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.12. @ 09:47 :: Fecske Panna
