kivetett magából magzati világ,
tükörszobába lépve látod valód,
valótlan,
lopott gondolatokba csomagolt tested
pucér,
átlátszó közhelyek nem takarnak többé
eljárt feletted az idő,
híveid hiába csalta szirén dalod
süketek voltak a fülek,
a szavak húsodba téptek,
vettél lantot kezedbe,
hamisan szólt,
dallamát a szél káosszá zilálta,
királynője lettél a betűk országának,
hol szemedbe valót senki sem szórt,
tükröm…tükröm…hát persze, hogy te…
Legutóbbi módosítás: 2008.12.26. @ 22:27 :: Fecske Panna