A szecesszió – mindahány alakváltozatában – igen egyszer? elvet követett: teremtsünk valamit, ami szép, mégpedig a mindennapokat megszépít?en az. Gustav Klimtt?l Gulácsy Lajosig, Nagy Sándortól Alfons Mucháig sokféle módszer, sokféle zsenialitás állt ennek az alapvetésnek a szolgálatába. A „szolgálatába áll” fordulat talán nem is retorikus közhely itt: valóban szolgálni, a szép népszer?sítésén keresztül jót tenni akaró m?vészek alakították a századforduló m?vészi arculatát. Cizellált mítoszi nagyvonalúsággal, az érzékiség és az enyészet kett?s vonzásában, a szépséget a hasznossággal összef?z?n. Öröm az örömben, hogy mindennek komoly pécsi vonatkozása is van, s hogy e vonatkozás máig elevenen él és hat. A Zsolnay-gyár – minden gazdasági nehézség dacára – ma is meghatározó tényez? az iparm?vészet világában (s a világ iparm?vészetében).
Az 1853-ban alapított gyárat Zsolnay Vilmos 1865-t?l vezette. 1873-ban a bécsi, 1878-ban a párizsi világkiállításon érte el els? sikereit. A Janus Pannonius Múzeum Zsolnay-gy?jteményének – hosszú évtizedek óta gyarapodó – anyagát kerámiák, díszm?vek, tervrajzok, dokumentumok, illetve a Zsolnay család személyes tárgyai alkotják.
A kiállítás állandó, más szóval: nincs baj, ha késztetésünk is, hogy megtekintsük, állandósul. Ne sajnáljunk egy fél napot rászánni a múzeumlátogatásra. Azután még egy felet, majd id?r?l id?re néhány egészet is. Hazaérve pedig, albumok és kézikönyvek lapozgatása közben, ne legyünk restek szecessziós kiskanállal kevergetni meg a kávét. Jobban fog esni.
Forrás: www.terasz.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:31 :: Adminguru