H.Pulai Éva : Böszörményi Zoltán: Az éj puha teste

Nyomtatás

Böszörményi Zoltán regénye, Az éj puha teste minden szempontból rászolgál a „nagy” jelz?re – a terjedelem, a m?vészi kivitelezés, a nyelvezet igényessége, a magával ragadó fordulatos cselekmény, a kiegyensúlyozott kompozíció, a kor- és társadalomrajz élessége, típussá alakított igazi hús-vér, jól megformált szerepl?i tekintetében egyaránt. Az olvasó nem tud szabadulni attól a benyomásától, amely olvasás közben lépten-nyomon felmerül benne: a szerz? bizonyára közelr?l és tapasztalatból ismeri azt a közeget, azokat az embereket, amelyet, akiket regényében megörökít – ezért válik a m? él?vé, hitelessé és emlékezetessé.

Részlet:

(…) Henry gépkocsija nem indult be aznap reggel. Busszal kellett bemennie. Hallgatagon, magába zárkózva, szinte észrevétlenül surrant az irodájába, ahol legnagyobb meglepetésére József várta. Kivehetetlen köszönésfélét dünnyögött feléje, s indult az íróasztala felé.
József hallgatott. Megvárta, míg leveti könny? vászonból készült zakóját, s a székének támlájára teríti.
– Elnézést, f?nök, amiért elkéstem a reggeli gy?lésr?l. Nem tudom, mi történt a kocsimmal, nem akart indulni. Pedig szombaton elvittem a szervizbe, akkor minden rendben volt vele – szabadkozott Henry, és lopva József arcát figyelte.
– Nos, nem vesztettél semmit. Csak Walterre emlékeztünk. Nyilván, te is szeretted és tisztelted ?t.
– Nagyon jó kolléga volt – rebegte Henry, de már nem mert f?n?kének szemébe nézni. Minduntalan lesütötte szemét és kerülte a tekintetét. – Nekem legalább is nagyon sokat segített – mondta minden meggy?z?dés nélkül.
– Tudom, hogy sokat bábáskodott írásaid felett. Minduntalan azt bizonygatta, hogy tehetséges és fejl?d?képes vagy.
– Megértettük egymást – hebegte.
– Igen. Megértettétek – hangsúlyozta a „megértettétek” szót a f?szerkeszt?.
– I-i-igen, jó-ól kijöttünk egymással – felelte szinte dadogva.
– Akkor is, amikor követted, fényképeket készítettél és jelentéseket írtál róla? Akkor is, amikor megzsaroltad? – kérdezte kemény hangon József, s érezte, képtelen tovább türt?ztetni magát.
Henry elnémult. Lehajtotta fejét, mint gyerek, akit csínytevésen érnek, s már nincs mit felhoznia mentségül.
– Kérdem, akkor is?
Henry nem válaszolt. Cip?jével a padlósz?nyeg mintáit súrolta.
József legszívesebben ökölre kelt volna vele, a földbe taposta volna. Amikor látta, mennyire szerencsétlen s elveszett az el?tte álldogáló ember, kissé megenyhült, lecsillapodott hirtelen támadt dühe.
– Azt tanácsolom, írd meg a felmondásodat, s hozd be az irodámba. Három hétig folyósítom a fizetésedet. Holnaptól nem is kell bejönnöd. Ha másik lapnál keresnél állást, ne számíts az ajánlólevelemre, mert nem írom meg. Örvendj, hogy ennyivel és ilyen olcsón megúsztad. Gané vagy, semmi keresnivalód közöttünk – emelte fel a hangját József, s kifordult az ajtón.
A folyosón végighaladva Walterre gondolt és elszorult a torka. (…)

Forrás: www.litera.hu