A felvételt ezerkilencszázhatvanöt körül készítette Kósa Ferenc, hogy aztán évtizedekre meg is feledkezzen róla. Az idén kotorta el? negatívját a fiók mélyérér?l, hogy az els? nagyítást – közös kiállításukon – Gaál István és Sára Sándor hasonló témájú képei mellé akaszthassa. A papírkép láttán, azonnal tudtam, megtaláltam a szöveg ikertestvérét.
Csoóri és Kósa forgatási helyszíneket kerestek filmjükhöz, s eközben bukkantak valahol, Magyarországon, erre a telepre, mely érkeztükre azonnal megbolydult. A lusta, vakarózó, kecskét megdézsmáló, kenyeret majszoló kés? délutánba katalizátorként csöppent a két városi ember, hogy életre keltsenek valami elfeledett, ?si rítust: Vénusz születését.
Vénuszunknak persze semmi köze a habokhoz, a padlásról ereszkedik alá, hogy – ruháit a putri ajtaja elé szórva – csupaszon lefényképeztesse magát.
Csoóri szövegében a n? kezében tartott virág izzik fel, a fotón a mögötte lév? ház fala, azonnal a legfontosabbra irányul figyelmünk, s szemünk csak ezután kezd pásztázni a kép egyéb részletein.
Els? pillantásra négy mellékalakot látunk a fotón, közülük csak egy, a baloldalon álló lány nem néz a kamerába, a többiek a fotográfusra figyelnek, s?t, a fehér kend?s n?, combjai közé nyúlva, mintha buja, illetlen üzenetet is küldene felé. Aztán észrevesszük, hogy a ház sarkánál üldögél? fiúcska kicsi gyereket tart az ölében, és el?bukkan másik épület ajtajában egy, már-már az árnyékba vesz? asszonyalak is. Ha nem bóklászna el?tte három világos sz?r? malacka, tán fel sem t?nne jelenléte. ?„h?sn?nk” abszolút ellenpontja.
Elgondolkodhatunk a szárítókötélen lógó bizonytalan ruhadarabon, a falhoz lökött ócska kerékpáron, és a hasaló tarka eben is, melynek kompozíciós szerepe az, hogy fehér foltjával a f?témához vonzza szemünket. A f?témához, melyet a ház sarkaihoz komponált kutyás n? és a fiú keretez. És feltehetjük a kérdést: vajon mi vihette rá ezt a létra el?tt és mellett, félig világos, félig sötét háttér el?tt álló, kezében virágot tartó, nyakán elcsúszott láncot vagy gyöngysort visel? asszonyt, hogy meztelenül fényképezkedjen? Hányszor próbáltuk már mi is, mint ócska göncöt, levetni magunkról minden ny?günket, hétköznapjainkat, megszokásainkat, hogy – akár egyetlen pillanatra – szabadok, természetesek lehessünk?
Kósa képkivágása a szélesvásznú filmekét idézi. Tudnunk kell: ahhoz, hogy ezt a formátumot elérje, negatívkockájának kétharmadát „pocsékolja” el. Objektívének rajzolata, és az éppen adott világítás sem nevezhet? tökéletesnek, így a fotó min?sége is hagy némi kívánnivalót maga után. A mesteri szerkesztés azonban, és az a tény, hogy minden pontosan a helyén van, a fotó egyetlen részlete sem elmozdítható, elhagyható, mind felülírja a technikai hiányosságokat.
A kép bármelyik jelentését vizsgáljuk, elemezzük, nem lehet
hiábavaló gondolatunk, hasztalanul feltett kérdésünk.
Forrás: www.kulturpart.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:34 :: Adminguru
