Miklós-nap
A hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban az álarcos, jelmezes játék (alakoskodás) volt Miklós-napon, amely nyugatról érkezett Magyarországra. Nem ismert, hogy a népszokást mikor került pontosan Magyarországra, a 18. század végén megjelent tiltás árulkodik el?ször jelenlétér?l. A tiltás oka a gyermekek ijesztgetése volt, mivel nem a ma ismert, jókedv?, pirospozsgás Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörget? rém, aki egyszerre jutalmazott és büntetett.
Többféle eredetmagyarázat alakult ki, a legelterjedtebb álláspont szerint a rémiszt? alak a germán f?isten továbbélése, akinek kett?sége, a jó és a rossz mutatkozik meg a december 6-i szokásban: jóságos alakja ajándékot oszt, míg büntet? alakja ijesztgetett. A falvakban egészen a 20. század utolsó harmadáig élt a lánccsörget? alakoskodás, akit végül kiszorított a jóságos Mikulás.
Mikulás
Az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Mikulás a városokban jelent meg el?ször és valószín?leg független a Miklós-napi szokástól. A kipucolt cip?kbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közleked? Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós személyével: amíg a 19. század végén megjelent szótárak a szent püspöki munkáját emelték ki, addig 20. század els? felében már jótékonysága került a középpontba, a mai szótárak pedig szinte csak az utóbbiról emlékeznek meg.
Érdekes tévhit, hogy a Mikulás kövérkés, jókedv?, piros ruhás megjelenését az egyik (piros színér?l elhíresült) üdít?gyártó cég találta ki 1931-ben. Egy korábbi magyar gyermekkönyv (1928) hasonló megjelenéssel ábrázolta a Mikulást, így ez a feltevés nem állja meg a helyét, bár a cég minden bizonnyal hozzásegítette az öregapót a világhírnévhez.
A Mikulással kapcsolatos elképzelések is megváltoztak a globalizáció hatására: míg a két világháború között a Mikulás a mennyben élt, a gyerekeket az égb?l figyelte, segít?i pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a jelenkor Mikulása a Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segít?k pedig általában elmaradnak mell?le.
Télapó
A tél és az apó szavak a finnugor id?kb?l származnak. Elterjedt nézet, hogy a Télapó kommunista szóalkotás, ami ebben a formában téves feltételezés. A Télapó kifejezés a 20. század els? harmadában keletkezhetett, már a két világháború között is használták a Mikulás szó szinonimájaként.
A kommunista diktatúra valóban er?szakosan el?térbe tolta a kifejezést, ám egyeduralma csak a Rákosi-rendszerre terjedt ki, amikor kötelez? volt használata. Ezután a gyermekkönyvek és a folyóiratok vegyesen emlegették a Mikulás és a Télapó szavakat.
Szemben a feny?ünneppel – amely nem tudott gyökeret ereszteni – a Télapó kifejezés beépült a magyar nyelve, számos gyermekdal, vers, mondóka és mese révén pedig a most felnöv? generáció is megtanulja. Az er?ltetett használat miatt az a benyomás alakult ki, hogy a kifejezést azért alkották, hogy megfosszák december 6-át vallásos jellegét?l, ám a valóságban a kommunista diktatúra nem feltalálta, „csak” használta a Télapó kifejezést.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:31 :: H.Pulai Éva
