Mert a hajnalok már h?vösebbek,
és a kirakatok üvegén megtelepedett es?cseppeket nem szárítja a reggel,
ne hidd, hogy elmúlt a nyár!
Nem aludtam valami jól, sokáig nem jött a szememre álom,
hozzád indultam, és gondoltam, kivárom, míg a reggeli terhekkel megrakottan,
emberek sietnek vontatottan valahová az es?áztatta házak között.
És ahogy gondolataimmal a lelkembe béke költözött,
a természet tréfát ?zött velem, a nyár hirtelen télbe fordult, és ott, ahol álltam,
a hóba burkolózott nyárban, megtaláltalak.
