Vizes sötétben felreszkető ősz
rekedt, hamis rőzsedalok hullanak
vetköző ágakról lábad elé
aszfalton pocsolya fénylő didergó
éjszaka a parkban fák fejtetőn
kopik a lomb arcodra levél tapad
Bárpult rosszarcú poharak mosolyok
az a tipikus vörös fény, tudod
régóta suttogó homályos remegő éjszaka
félbemaradt mozdulat pofon üt símogat
szájpadlásodra ragadt vágy akarat
Az üres mozi szürke vászna
el?tt alvadtbordó műbőr székek
foghíjas sora ásít múltban matat
érintést feledő kezed zsebedbe mászna
aritmiás ritmusok már megállni készek
ócska ócska éjszaka
Kopott fények emléke
kúszik nyúlik: történetek
eleje közepe vége
rég és most egyszerre
vibrál gyöngyöző vásznon
túl szavakon álmon
Arcom arcod elmosódott
elrontott mosolya
cérnavékony hegedű
elfásult zongora
bőrön zizeg a seprű
topog árván a dob
brummog a bőgő
Vagy én sírok?
Elvesztettük
Legutóbbi módosítás: 2008.12.22. @ 11:26 :: Juhász M. Lajos
