fulladsz sz?k a világ
alacsony ég vörös virág
Utolsókból els?k.
És csak sorjáznak az él?k
és holtak egyre, a következ?
kenettel vagy ladikkal
remélnek általmenni
innen oda,
onnan ide,
ó Kháron, ki mindig egyfelé evezel.
A talált testek tárgyak lesznek,
nem mozognak, nem felelnek,
elbújnak és el?jönnek,
végtére is mind elt?nnek.
Mi meg élünk, ó glória!
Szaladgálunk ide oda,
mindig csak szex és némi játék,
az ágyék parancsa, mi más…
mi más testbe kerget egyre,
a gondolat már csak ajándék,
szívtájékod haláltájék.
Krisztus keresztje is ócska kacat,
ha nem te vagy a bal lator
vagy közepütt: feltámadó,
mikor a rajongók szétoszlanak,
cirkusz után, kereszt alól,
sírjaikban reménytelen
és megváltástalan.
És feljövök a pincéb?l a neonfényre,
széttört hangszerek és örök sebek
már nem villognak stroboszkópok,
de hatnak még szavak, savak,
és nincs a tömegben, aki érti,
hiába szakítod szét magad,
siker, halál, feltámadás,
az id? mind szétteríti
összeragaszthatatlan.
Visszatérsz másnaphoz, dolgodhoz,
kicsi darabok szerte széjjel,
nagyítasz, és jól megnézel
minden kis részletet, közel
hajolsz, és érzed a múlás múló ízét.
Munkák és napok.
A laborban egyre több a halott
a vegyszeres könnyt?l száradó
képeken, az elmúlt végtelen éjek
szivárgó nedveit felissza a jelen.
A bizonyítékokért mindig visszamegyek
a sötétbe, hol annyira féltem.
A parkba, ahol harapott a szél szaga,
ahol megéreztem, a hajladozó lombok alatt
mennyire egyedül vagyok.
A f?szálak pengéi között a pillanatok
h?lt helye az én helyem,
szétszabdalt magántörténelem
a mosoly arcomon, és fejem
formás edénye csak tükörlényem,
a sötétkamra vörös vére
szétfolyik a képemen,
lemoshatatlan fénye
örökre árnyékomra tapad.
Hétköznapok között botladozok
újra, elveszett már a sosemvolt titok,
csak látszatok és lények fénylenek
köröttem, zakóm mögött, ingem alatt
néma szakadék tátong szívtelen,
fülemben tompán pufognak
dobok és hajnalok labdái.
A végén fehér arcú angyalok jönnek,
nézhetetlen játék a szárnyuk,
arcomon még érzem árnyuk,
láthatalan életem pályáján
csak labdaszed? vagyok
érezhetetlen.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.27. @ 21:44 :: Juhász M. Lajos
