Kühne Katalin : Figyelem

 

 

Megillet?dötten állt a régi villa el?tt. Amikor becsengetett, mintha a múlt századi arisztokraták világába cseppent volna. Várta, hogy jön az inas, aki majd bejelenti az úrnak, aki talán el is küldi, mert nem méltó arra, hogy beléphessen, pl. nem öltözött megfelel?en, vagy nincs névjegye, amit leadhatna, nem mozoghat ilyen körökben.

De nem, a villa lépcs?jén megjelent Gyurka, aki azonnal leszaladt a lépcs?n, kinyitotta a kaput. Kedves mosolyával fogadta, átölelte. Antival is ugyanolyan kedvesen beszélgetett, mintha régen ismerték volna egymást, pedig akkor látta el?ször. Házigazdaként szorgoskodott a konyhában, kávéval kínálta a vendégeket. Nagyon izgult, hiszen nemcsak baráti látogatásra jött, korábban elhozta neki írásait is. Zavarban volt, de azt Gyurka hamar feloldotta, végig vezette a házban, megmutatta a kertet, amit évszázadok óta ?sei birtokoltak. Leny?gözte egyszer?ségével, mégis minden mozdulatában nemessége tükröz?dött. Korábban sokat beszélgettek, akkor nem is t?nt fel, mennyire nagy tudós, mert ezt sohasem éreztette, mindig egyenrangúnak érezhette vele magát. Szülei megmutatták azokat az értékeket, amelyek fontosak számára, de olyan szellemi magasságokba ? nem juthatott el, mint barátja. Bár a származás nem érdem, inkább az, ha valaki azzal vívja ki a tiszteletet másokban, hogy olyat m?vel, úgy él, hogy önmagáért, tetteiért becsülni lehet. Gyurka pedig ilyn ember és talán ezért nem érezteti azt, hogy ? a kiválasztottak egyike. ?is megküzdött azért, aki lett. Nem kapott ingyen semmit.

Felesége, Maria is hazaérkezett, ? is nagyon aranyosan fogadta. Sütött, f?zött, hat fogásos vacsorát tálalt fel, olyan különleges, egzotikus ételeket kóstolhattak meg, amelyben ritkán lehet részük. Természetes kedvességgel sürgöl?dött körülöttük, úgy viselkedett, mintha régi barátok lettek volna, pedig most látta ?ket el?ször. Egy órára ugrottak csak fel, de ott marasztalták ?ket, csak másnap reggel indulhattak haza. Este sokáig beszélgettek finom ételek és ital mellett, alig akarták elengedni ?ket. Akkor rájött arra, hogy a barátságok pillanatok alatt születhetnek. Valamilyen mágia m?ködhet ilyenkor, az emberek akaratlanul is megérzik a másik ember kisugárzását, lelkét. Így történhetett ez akkor is, pillanatok alatt megszerették egymást. Remélte, hogy ezután is gyakran találkozhatnak. Nos, azonnal levették a lábáról, kezdett oldódni a feszültsége, már nem tördelte a kezét, nem remegett a gyomra. Gyurka és Maria humora, vidámsága eltüntette minden szorongását. Felszabadultan beszélgetett mindenr?l, a magyar és az amerikai iskolák helyzetér?l, ételekr?l, könyvélményekr?l, barátságról. A politika maradt csak ki a beszélgetésb?l, mert azt úgyis eleget hallja mindenki, minden nap; a barátokkal sokkal jobb a saját életükr?l, gondolataikról szót váltani.

Gyurka kedvesen beszélt arról, hogy milyennek találja írásait. Ebben a megváltozott világban nincs helye az ilyen gondolatoknak, nem olvasnak az emberek a természet, az emberi nagyság fenségét hirdet? írásokat. Inkább nyer? a mai világban a harsány hang, a vérrel, fegyverrel, horrorral teli szöveg. Kérdezte, mi a szándéka, kinek szánta ezeket a novellákat. Mondta, hogy utódainak, barátainak, rokonainak, azzal, hogy ismerjék meg jobban. Ha valakit egy mondat megérint, már nem volt hiábavaló leírni azokat. Él?szóban egészen más beszélgetni, és más, amikor rögzítik a gondolatokat. Talán többet árulunk el magunkról, mint egy rövid beszélgetés alkalmával. Gyermekeinek sem tudja mindig elmondani a világról alkotott elképzeléseit, hiszen a mai rohanó világban alig van id? egymásra. Így talán sikerül néhány érzést, emléket átadni nekik. Tanulhatnak valamit szülei, nagyszülei példájából, emberségéb?l. Ezt próbálja közvetíteni utódainak. Ezt Gyurka megértette és segített abban, hogy higyjen magában és keressen egy kiadót. Egész életében kishit? volt, de most, hogy végre er?t vett magán, és egy történésznek megmutatta írásait, mintha egy nagy k? esett volna le szívér?l. Végre felülemelkedett azon, hogy magába húzódva éljen, örült, hogy kitárta magát, lényét mások el?tt. Ehhez Gyurka sokat segített. Igaz, férje és a közeli családtagok is biztatták erre, de amikor egy elfogulatlan szemlél? is ugyanúgy vélekedett, mint ?k, akkor elfogadta magát ? is.

Tudta, hogy nem mond semmi újat az emberiség számára, mindent leírtak már el?tte a nagy írók, megfestették a nagy fest?k, felépítették az építészek azt, ami leírható, megfesthet?, felépíthet?. Ehhez ? szinte semmit nem tud hozzátenni, de mégis fontosnak tartotta, hogy a gyermekeinek adjon valamit magából, hogy el?dei életét eléjük tárja. Úgy gondolta, hogy minden szül? legf?bb feladata az, hogy továbbadja azt, amit neki tanítottak.

Hálás volt Gyurkának, hogy ehhez megadta számára a lehet?séget, hogy ? is biztatta. Sajnos, nem tudnak olyan gyakran beszélgetni, levelezni egymással, hiszen tízezer kilométer távolság választja el ?ket, de ha a telefonban meghallja vidám, friss hangját, vagy jön egy levél, azonnal mosolyog, szinte maga el?tt látja barátja csibészes tekintetét, melyb?l annyi melegség és szeretet sugárzik, hogy elgondolkodik azon, hogy mindezt megérdemli-e? Gyurka ugyan mindenkivel ugyanolyan kedves, figyelmes, mint vele, tehát nem a személyének szól, de mégis jólesik és er?t ad neki ez a figyelem. Klári barátn?je figyelme, szeretete hasonló csak ehhez, aki minden szavára, rezdülésére ugyanúgy reagál, mint ?. Egy jó barátn?je, Évi is így biztatta, óvta, figyelte, segítette. Életük során sok fájdalmat átéltek, mindig igyekeztek fennmaradni, továbbmenni útjukon. Talán ez kapcsolta ?ket így össze, hogy minden örömüket, bánatukat elmondják egymásnak, gyakran tudnak segíteni is azzal, hogy meghallgatják a másikat. Hatalmas kincs ez, amit t?lük kapott. A napokban telefonált Marika, pár éve ismerkedtek meg, de amikor mód nyílik rá, hosszan beszélgetnek. A mai világban nagyon értékesek az ilyen barátságok, szükséges a lelki egyensúly megtartásához, elég néhány kedves szó, odafigyelés, és máris könnyebben lehet elviselni a hétköznapokat. Régi barátn?k akkor is tudnak szeretetet sugározni, ha csak a gondolatot küldik felé, ha az nem jelenik meg sem szóban, sem írásban, sem személyes találkozás alkalmával, mert annyira nagy az ereje a barátságnak, hogy úgy is tud hatni, ha csak gondolnak egymásra. Hála Istennek, több ilyen régi barátja van, nagy ajándék ez az élett?l.

A figyelem, amit mostanában tapasztalt, nagyon meghatotta. Így volt ez akkor is, amikor egy szobatársával, egy másik Klárival beszélgették át az éjszakát Tokajban. Azokban az órákban két ember, aki addig nem ismerte egymást, úgy megnyílt, olyan bizalmas titkokba avatta be a másikat, ami – azt hiszi – annak tudható be, hogy mindketten ?szinte emberek, és ezt azonnal felismerték. Tudták, hogy azok a szavak, amiket akkor ejtettek ki, soha nem hagyják el ajkukat illetéktelenek el?tt, a titkaik jó helyre kerültek. Azóta többször találkoztak, bizalommal, megértéssel fordultak egymás felé. ?is biztatta, hogy írjon. Túlságosan elfoglalt, ezért csak rövid perceket tölthettek együtt, de figyelme a régi volt. Anti régi barátja, Sanyi is sokszor fordult felé így. Egyszer, egy kiránduláson egymás mellett gyalogoltak, megemlítette, hogy ír. Addig titkolta mások el?tt ezt, csak a közvetlen családtagjai tudták. Sanyi felajánlotta, hogy átnézi, amit eddig írt. Ért? szemmel átvizsgálta. Neki köszönheti, hogy egy kiadóval kapcsolatba kerülhetett. Kati olyan szeretettel fogadta írásait, ahogyan csak egy mélyen érz? ember tud mások felé fordulni. Hamar összeállt a kötet, így, karácsonyi ajándékként szétoszthatta rokonainak, barátainak. Sokat köszönhet kollégáinak, régi barátainak, akik szeretetükkel támogatták.

Élete egyik legszebb napját élhette át, amikor els? könyvbemutatóján meghatottan állt az ott megjelentek el?tt. Tudta, érezte, hogy sokan szeretik, de ez ott mutatkozott meg igazán, amikor olyan sokan megtisztelték jelenlétükkel. Manapság annyira ritka az, hogy az emberek egymásra és ilyen találkozókra id?t szánnak kevés idejükb?l. Néma csendben hallgatták ?t, utána sokan odamentek hozzá, érezhette, hogy ez nem csak formalitás volt, valóban szeretik. Ã??k a karácsonyi vásárlások helyett eljöttek ide miatta, érte. Er?t adtak neki ezzel ahhoz, hogy tovább folytassa azt, amit elkezdett, mert vannak olyan emberek körülötte, akiket megérintettek szavai. Megtisztel? figyelmük nagy ajándék.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.12.19. @ 13:00 :: Kühne Katalin
Szerző Kühne Katalin 90 Írás
Nevem Hornyánszkyné Kühne Katalin. ÁÃ?rói nevem az egyszerűség kedvéért Kühne Katalin. 1947-ben születtem Szegeden, de Miskolcon élek pár hónapos koromtól. ÁÃ?rásaim az Irodalmi Rádió honlapján, CD-n és nyomtatott formában jelentek meg, elhangzottak az IR-ben. Eddig két kötetem van: Családi album (Miskolc: Felsőmagyarország, 2007), ami visszaemlékezéseimet és édesapám Töredékek a harctéri naplóból c. írását tartalmazza. A Jel a sziklán c. verseskötet (Miskolc: Irodalmi Rádió, 2007) válogatás régebbi verseimből. A harmadik idén novemberben jelenik meg Idősíkok címmel, az Uranus Kiadó adja ki, ez prózakötet. A Kláris c. folyóiratban és antológiákban szerepelnek írásaim. A könyvek, a természet, a művészetek szeretete kísért végig egész életemben. Szüleimtől, távolabbi őseimtől, barátaimtól az értékek tiszteletét örököltem, ezt próbálom továbbadni utódaimnak.