Sokat havazott az éjjel,
Most először az új télen.
Puha a hó, friss, tapadó,
Éppen hóembernek való.
Lányok fiúk erre vártak,
Azonnal munkához láttak.
Havat szedtek, összegyúrták,
Addig-addig gurították
Amíg jó nagy lett a golyó,
Majdnem, mint egy égi bolygó.
Egy másik kupac lett a hasa,
Akárcsak egy törökbasa!
Feje, mint kerek telihold,
Szép kövér hóember volt.
Aztán seprűt kerítettek,
Neki seprűkezet tettek,
Gombot a hóbundájára,
Szénből szemet az arcába,
Orrául egy fagyos murkot,
A fejére pléhkalapot,
Szájába dugtak egy pipát,
Hogy emberül érezze magát.
Szépen meg is keresztelték,
Demeternek elnevezték,
Majd bolondos jókedvükben,
– Alig fértek a bőrükben –
Hemperegtek a friss hóban,
Sohase mulattak jobban!
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:24 :: M.Simon Katalin
