Az ember, kinek piciny a gömbje,
– benne ragad mindörökre –
sosem szerény.
Ki atomnyi magát dicsérve
belekiabál a térbe:
de nagy legény!
Az igazat soha meg se látva
börtöne: tudatlansága.
Óh, a szegény.
Kinek bolygónyi nagy már gömbje,
övé a tudások könyve,
lásd, oly szerény.
Tudja, hogy a mindenség tenyerén
meg se látható e sártekén
a földlakó.
Mit megismernünk megengedtetett
csak önmagaddal mérheted:
– porszemnyi való.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.11. @ 07:26 :: Marie Marel