Marie Marel : Euridiké éneke

Nyomtatás

Lassan lehajlik fejem,
mint hajnalkáé fülledt esteken,
szemérmem pírját holdfény látja csak,
lángra kap – halk szell? ha éri –
alvó szenvedélyem,
mit dalod sóhajt felém szerelmes éjen.
Óh, f?szeres éji illatok, s bódító dalod,
mely felsírt utánam,
s én ellent nem álltam,
vonzásod vezetett.
A Hold elé rántottam édes felleget:
– a kerek kép? égi vándor
ne lesse vágyam teveled –
karodba omolva én kedvesem
elszenderül szemérmem.

(2008. november 21.)