Egy nem létez? résen át
figyellek rezdületlenül,
tested nehéz fakabát,
könny? lennék odaát,
válladon bánatmadár ül.
Ajkad összeszáradt rés,
nyelved aszalódott hús,
tágítanám a rést, kevés,
mit bel?led látok. Bús.
Egy nem létez? résen át
hallgatlak, ahogy énekelsz,
átdúdolod az éjszakát,
hangtalanul, nem neszelsz,
szótlanul szólsz, értelek,
csorgatnám ki véremet,
mélyíteném a repedést,
a nyílást és a szakadást,
hogy innen én is odaát
költözhessem. Itt oly kevés.
Hallgathatnám a szívverést.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.01. @ 16:27 :: Nagyálmos Ildikó