Súlytalanná tompul a teher…
Várakoznak bennünk a szavak,
fenyőillat szenteli meg vágyunk,
összekuszált párnák alatt
ölelkezik mezítelen lábunk.
Varasodnak rajtunk a napok,
dús színekben káprázik az alkony,
éjszakáink leple ragyog,
s hajnal pirul minden kerubarcon.
Súlytalanná tompul a teher,
derül, s lehull bánatunk ruhája,
közeleg az eljövetel,
– vele éled testünk félhomálya.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.22. @ 19:05 :: Péter Erika