Mindenszentek után
Az ünnep csüng a fáradt Krisztuson,
– még gyűrött a gyászolók szeme –
a keserű, fullasztó fájdalom
belső harcunk mély vetülete.
Halk homály vár, s hulló krizantémok,
bújkálunk a koszorúk mögött,
elrejtőzünk, akár a vakondok,
jelet hagyva a hantok fölött.
Karácsonyig csöndes a temető,
könny a gyertyán gyökeret ereszt,
hang nélkül sír az ős csontvázmező,
s Krisztusnál is kihalt a kereszt.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.01. @ 06:23 :: Péter Erika
