Imádok vezetni.
Csak ülök valahol a világegyetem közepén,
ura vagyok nemcsak a térnek, de az id?nek is.
(- Baromállat, azt hiszed, te szartad a gravitációt?!)
El?re nézek, látom a jöv?t szélvéd?m elé vetítve;
ha még el?rébb s föl pillantok: a múltat is látom,
(- Mi a szart skubizol, elvesztetted a szemüveged?!)
bár mások csak visszapillantó tükörnek mondják.
És az a sok léleknemesít? tanítás, amit kapok!
(- Látod, hogy vigyorog ez az idióta? Kóstolgat?)
Önfegyelemre miként is szoktat, mikor itt ülök,
valahol a világegyetem közepén, amikor
(- Na, gyere, te kis köcsög, megtanítlak vezetni!)
sok hiszteroid ember bizonygatja széles
gesztusokkal nekem – megannyi titkos tanítóm –
(- A teveszart vezesd vissza a dromedárba, te trampli)
mennyire állat vagyok, hogy mosolygok,
hiszen ez szerintük nem jöv?, nem múlt, de dugó.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.02. @ 20:50 :: Petz György