FA-KUTYA monológ
vers-humor
vers-humor
Fa vagyok.
Te meg kutya.
Viszonyunk félreérthet?.
Én soha, oda, hozzád
nem léptem azel?tt.
Ne hidd közönynek,
fás küllememb?l
ne indulj ki, hogy
g?gös vagy rideg,
ágaim csak ég fele;
hogy le se szarlak,
oly sokszor rád gondolok;
vélni se vélhetem,
te máskor merre jársz,
miféle erd?t
veszel te sorra,
rohangálsz, csábosan
farkat csóválsz;
s ha végre idejössz,
semmi ajándék,
csók vagy simogatás –
egyszer?en: lepisálsz.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.06. @ 10:36 :: Petz György