“A verseim nem én vagyok” nótájára (J.M.)
A verseim “Nem Én” vagyok.
“Nem Én” csak jön-megy, elvan.
Néha rám köszön, hogy én vagyok.
Akárha ismerhetne is,
de nem vagyok “Nem Én”.
Én mindig más vagyok,
de ? soha, mert ? “Nem Én”.
Így mégis elvagyunk,
viszonylag jó viszonyban:
én végtelen vagyok,
határtalannak mégse
mondhatnám magam,
hisz félszeg jelz?m ott van;
így “Nem Én”-t?l “Nem Én”-ig
a tér mégis enyém.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.01. @ 21:13 :: Petz György